Kiemelt gazdikeresőnk

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya. Nem akart ő a világra jönni, akaratán kívül született erre a Földre és nem is várta senki. Amíg pici volt lehet hogy szerették, de nem volt szerencséje: valószínűleg rossz helyre született és ráadásul nagyra is nőtt, aztán egyszer csak az utcán találta magát ahonnan egy szűk ketrecbe zárták...

Ott tengődött egy darabig, de végül sikerült neki átköltözni egy ideiglenes befogadóhoz... aztán egy másikhoz, majd egy harmadikhoz de most itt is bajban van -  befogadója eladni készül a házat és Johnnyt nem tudja magával vinni...

Csak idő kérdése, hogy újra egy szűk kennelbe vagy szerencsésebb esetben újabb ideiglenes befogadóhoz költözzön. Most még családban lehet, emberekkel van de nem tartozik igazán senkihez. Mivel már nem kölyök és nem is pici, cuki szöszbundi, lassan láthatatlanná vált. Nem veszi észre senki pedig gyönyörű, kedves, szobatiszta és a lakásban is kulturáltan viselkedik.

Az emberek csak annyit látnak belőle, hogy már nem kölyök és nagyra nőtt, így valószínűleg senki kutyájaként fog majd megöregedni és meghalni anélkül, hogy valaha is megtapasztalhatta volna, hogy milyen érzés az, ha igazán tartozhat valakihez.

Itt a vége, fuss el véle...

...vagy mégsem?

Írd át a mese végét!